Diina Blogja

Veszélyes hely ez a világ.

Így hát mindannyian a biztonságot keressük, és azt akár az annyunk karjában találjuk meg, akár egy csorba penge hegyén, a kedvesünk csókjában vagy a pisztolycső végén, megtesszük amit kell, hogy biztonságban érezzük magunkat...mert tudjuk hogy valahol a világban, ott vannak azok akik ártani akarnak nekünk...

Minden percben úgy érzem, mintha valaki egy kést mártana a szívem legérzékenyebb pontjába.

Most úgy érzem nincs esély arra, hogy valaha is őszintén mosolyogjak vagy talán boldog legyek. De tudom, hogy ez nem így van. Idő. Ez az ami segíteni fog nekem.  Hosszú lesz és fájdalmas, de talán megéri. Örök emléket hagyott bennem. Egy kitörölhetetlen szép emléket.

Emlékek... vajon hasznukat veszem még az életben? Lehet , hogy jobb lenne ha nem is lenne emlék?! Hisz így fáj ha belegondolok mi is volt akkor.. akkor amikor midnen más volt.

Ma reggel már a nap sem úgy sütött mint eddig. Hideg volt és üres.

Leültem egy  kőre és néztem előre. A fű ugyanolyan szép zöld volt mint mindig, de hiányzott belőle valami. A virágok ugyanolyan szépen nyitották szirmaikat a napsugarak irányába, de valami üresség volt bennük.

Talán bennem vana  hiba. Talán csak számomra ilyen rideg minden.

Szeretnék szivárvány lenni. Hiszen nincs kezdete és vége. Gyönyörű színekben pompázik. Nem bánthatja senki, és a harátralan kék ég az övé. Ezért szeretnék én szivárvány lenni. Szeretnék végtelen és szabad lenni. Mindenféle színben ragyogni, a világ minden tájára eljutnék és mindenki csodálna, hogy milyen szép is vagyok. Nem lenne kezdetem és soha, soha nem lenne végem. Az emberek számára csak egy két szép perc volnék, de idővel újra meglátogatnám őket egy nyári zivatar után sötét felhők mögül elő bukkannék, hogy mindenki (legyen az kicsi, nagy, öreg,  fiatal, ember vagy állat ) egyformán lásson.

Megismertem őt...

Leírhatatlan, hiszen ki az aki szavakkal letudja írni mit érez akkor amikor szerelmes.?!

Sosem felejtem el azt a napot amikor megismertem.Tavaszi délelőtt volt, talán negyed kilenc lehetett.A parkban vártam rá, mikor kicsi késéssel ugyan, de mégis eljött. Időnk nagyrészét sétálással töltöttük el, emlékszem vele mentem végig először a kollégium utcáján. Épp a főúton tartuttunk amikor egy kutyus akkorát ugatott hogy szegénykém nagyon megrémült!

Talán ekkor fedeztem fel hatalmas barna szemeit.Tudtam, hogy ez az amit hosszú-hosszú időn át látni szeretnék.

A találkozónk nagyon jól sikerült. Alig vártam a folytatást.

Folytatások...

Egy péntek este volt, ebben biztos vagyok, talán nem volt még 9 sem. Feltette nekem azt a kérdést, hogy szeretnék e vele lenni.Természetesen igent mondtam és ő jött hozzám az utolsó busszal(23.55). Dobogó szívvel közelítettem meg a buszmegálló termét. Remegő térdekkel tekintettem a buszmegállóba...és....ottvolt.Eljötthozzám éjjel, sötétben. Sétálni indultunk, körbevezettem őt központban. Tisztán emlékszem arra a pillanatra amikor megálltunk az orvosi parkolóban és megtörtént az első csók.

Hihetetlen volt! Ahogy ajkam ajkához ért, szinte mint egy robbanás! Egy hatalmas boldog csók volt! Kéz a kézben folytattuk utunkat. Hideg volt, így utunk haza vezetett. Emlékszem úgy 3 óra lehetett éjszaka, mikor elaludtam mellkasán, és milyen jó érzés is volt úgy ébredni hogy ő van mellettem.Igaz akkor még nemtudtam ezt... (egy óra elteltével kikísértem az állomásra és elment).

Talán hiba volt...

Sok ideig nem láttuk egymást. Persze ő próbálkozott, de én valahogy sose értem rá. Jajj milyen jó is volt az a közös buli! Bár akkor is voltak már problémák. Piszkálták őt. Próbálta nem felvenni meg poénra fordítani a helyzetet, de én ismertem a másik oldalt is. Ők nem poénnak szánták.Ha nem volt jelen, mindig kinevették és gúnyt űztek belőle engem pedig lenéztek. De ennek ellenére ez az éjszaka csodás volt. Együtt mentünk el hozzájuk, behuppantunk a puha ágyikóba és ott végre nem volt senki aki zavart volna minket.Nem volt aki nevet rajtunk és nem volt aki bántson minket. Ha átöleltem ő vissza ölelt. Ha megcsókoltam vagy megpusziltam ő egyből viszonozta. De a legszebb az egészben, hogy magától is megtette mindezt. Csodálatos éjszaka volt. Igaz az egyetlen, de mégis felejthetetlen.

Közös emlékek...

Baja!Republic koncert! Soha nem kérek tőle szebb emléket!

Áltunk a tömeg közepén, egymást ölelve és énekeltük a szebbnél szebb dalokat.Egymásnak. Most ha belegondolok milyen volt ott lenni vele, akkor azt kell mondanom hogy

-olyan amikor szivárvány van az égbolton,

-amikor a kisgyermek ajándékot kap,

-amikor örömet szerzünk másnak,

-de legfőképp olyan mint amikor szerelmes az ember .

Másnap együtt vonatoztunk haza.16.09-kor indultunk.Először utaztunk együtt^^.

Hiba volt...

Sajnos sok vita volt közöttünk! Néha olyanokat írt akaratlanul, amivel engem megbántott. Persze nem úgy szánta, csak én félreértettem! De aztán megbeszétük kibékültünk! De a viták egyre jobban jöttek és jöttek. Azthiszem nem feleltünk meg egymásnak. Legfőképpen én nemtudtam elfogadni őt. Magam sem értem miért. Mivel sokat vitáztunk így egyértelmű volt a következő lépés. Egyikünknek ki kellett mondania. Élőben ugyan soha nem mondtuk ki, de írásban megbeszéltünk közösen hogy vége...

Úgyéreztem, hogy összetörtem a szívét. Hogy újabb fiatal szivet török szét. Sajnáltam! De tudtam hogy jobb lesz neki így. Hiszen tőlem nem kaphatja meg mind azt amit érdemel. Pedig ő tényleg megérdemli.

Fájdalom?!...

Mekkora egy bolond idióta vagyok édes Istenem!

Sajnáltam egész máig őt. Mikor végül megtudtam hogy barátnője van és épp nála van! Persze világos hogy nem kérhetem tőle azt, hogy várjon rám élete végéig! Sőt, ha belegondolok jobb is így, mert túl van rajtam. a pici szíve nem fáj értem.

Én hogy érzek? Hát a szívem szakad meg! Fáj hogy tudom, mást ölel épp. Az ajka más lányt érint. Ölelése mást tesz boldoggá. Fáj hogy tudom nem engem fog látni reggelente amikor felkel. Nem én adhatom neki az első csókot, nem én leszek vele az a gyengéd szeretni való lány. Fáj hogy tudom engem már soha nem fog szeretni és hogy más veszi át a helyet ahol én szeretnék lenni.

De a sors jogos. Megkaptam az esélyt. Akár elszúrtam akár nem! Az esély megvolt. Sajnos több nincs. De talán ez valami kezdete. Talán egy életen át barátok leszünk. Talán ismét lehetünk egy nap "egy pár". Talán soha nem látom már őt. Talán ő lesz az egyik ellenségem! Sosem tudhatom. Élnem kell az életem tovább, amiben legfőképpen az segít hogy ő boldog....

Ezek után csak egy kérdésem marad, amire talán sose kapok választ.

Vajon mi ez amit érzek? Csak egy fellángolás? Vagy több ennél??Nemtudom.

Egyet biztosan tudok:

Hiányzik...